A rágalmazás és becsületsértés vétsége a véleménynyilvánítás szabadságának térhódítása következtében egyre gyakoribb kérdéssé válik a mindennapokban. A hazai és európai joggyakorlat különös figyelmet fordít a közügyet érintő megnyilvánulások megítélésére, míg a mindennapokban a celebeket érintő megnyilvánulások kapcsán merül fel a bűncselekmény megvalósításának kérdése. A növekvő érdeklődés ellenére az egyik legnagyobb látenciával rendelkező bűncselekmények közé tartozik. Ennek a hatalmas látenciának azonban számos oka lehetséges. Ilyennek tekinthető többek között az, hogy a sértett nem tud arról, hogy a sérelmére kifejtett megnyilvánulás rágalmazásnak vagy becsületsértésnek minősül. További problémát jelent a sértettek számára a bizonyítás nehézsége, de kiemelést érdemel az a különlegesség is, hogy a rágalmazás és a becsületsértés esetén magánvádas eljárást folytatnak le.
Becsület megjelenése a jogirodalomban és a joggyakorlatban
Az 1961. évi V. törvénytől kezdődően következetes a törvény miniszteri indokolása annak megítélésében, hogy „A becsület az emberről, tulajdonságairól, jelleméről, magatartásáról a társadalmi környezetében kialakult kedvező ítélet.” (Igazságügyi Minisztérium: Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyve. Második kiadás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1962. 451.). Általános következtetésként fogalmazható meg, hogy becsület csorbításra alkalmasak azok a tényállítások, híresztelések vagy kifejezések, melyek a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról, személyes értékeiről a környezetében kialakult társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolják (Nyíregyházi Törvényszék Bf.947/2015/9. számú határozata). Némiképp másképp megfogalmazva, azonban lényegét tekintve azonos következtetést definiált a Fővárosi Törvényszék: „becsületsértést valósítják meg azok a sértő nyilatkozatok, amelyek a kívülállók szerinti megítélés alapján a sértett becsületéről, jelleméről vagy egyes tulajdonságairól szóló jellemzést foglalnak magukban” (Fővárosi Törvényszék Bf.10387/2013/7. számú határozata).
A rágalmazás törvényi tényállása
A rágalmazás vétségének törvényi tényállását a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 226. § határozza meg.
Rágalmazás
- § (1) Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást
a) aljas indokból vagy célból,
b) nagy nyilvánosság előtt, vagy
c) jelentős érdeksérelmet okozva
követik el.
A rágalmazás elkövetési magatartása
A rágalmazás elkövetési magatartásai a becsület csorbításra alkalmas tény állítása, híresztelése, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata. Tény állítása alatt a tény verbális módon történő közlése értendő. Az elkövetési magatartás tényállásszerűségének feltétele az elkövető által állított tény becsületcsorbításra objektíve alkalmas volta, függetlenül annak valós vagy valótlan tartamától. A rágalmazás második lehetséges elkövetési magatartása a híresztelés, mely megvalósul a mások által tett tényállítás továbbadásával, továbbításával vagy közvetítésével, függetlenül attól, hogy a híresztelő a tényállítás valós vagy valótlan volta kérdésében állást foglalt-e. A híresztelés olyan tényközlési forma, amelynél határozottan kifejezésre jut, hogy az nem a híresztelő saját tudomásán, hanem mások ismeretein, tapasztalatain alapszik. A rágalmazás ezen elkövetési magatartásának tipikus megvalósítási formája a más által tett tényállítások közösségi médiában történő megosztása, azonban az elkövető megvalósítja a híresztelést az újságban közölt cikk honlapon, vagy interneten történő ismételt megjelentetésével egyaránt. A bűncselkemény utolsó elkövetési magatartása a becsület csorbítására alkalmas tényre közvetlenül utaló kifejezés használata. Rágalmazás valósul meg, amennyiben az elkövető a valóság egy jellemző mozzanatát oly módon emeli ki, illetve továbbítja, melyből logikailag következtetni lehet az egész eseményre, történésre, jelenségre. Tényre utaló közvetlen kijelentésként értékelte, ekként rágalmazásnak minősítette a Legfelsőbb Bíróság a vádlott magánvádló italozó életmódjára vonatkozó megállapítását (BH 1994.7.356).
Általános következtetésként fogalmazható meg, hogy becsület csorbításra alkalmasak azok a tényállítások, híresztelések vagy kifejezések, melyek a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról, személyes értékeiről a környezetében kialakult társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja. Következetes a joggyakorlat annak megítélése tekintetében is, hogy jellemzően alkalmas a becsület csorbítására az a tényállítás, amely a büntető, szabálysértési, fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat
A rágalmazás „más előtt” történő elkövetésének jelentősége
A törvényi tényállása értelmében, a becsület csorbítására alkalmas tényközlés akkor minősül rágalmazásnak, ha azt „más előtt” fejtik ki. A „más előtt” fordulat azonban nem annak a fizikai helynek a megjelölésére szolgál, ahol a tényközlés címzettje tartózkodik, hanem arra, hogy a rágalmazás elkövetési magatartását olyan módon szükséges megvalósítani, hogy arról a passzív alanytól eltérő személy is értesülhessen. A rágalmazás tényállásszerű megvalósításának feltétele ugyanis, hogy a becsületcsorbításra alkalmas tényt elkövető a passzív alanyon kívüli harmadik személy előtt fejtse ki. A bűncselekmény megvalósításának nem szükséges feltétele, hogy az elkövető által közölt tény más, vagy mások tudomására jusson, ezért a tényállás megvalósítása szempontjából közömbös annak kérdése, hogy a másik személy a tényközlést meghallotta, vagy tudomására jutott-e.
Becsületsértés törvényi tényállása
A becsületsértés törvényi tényállását a Btk. 227. §-a tartalmazza.
Becsületsértés
- § (1) Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben
a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy
b) nagy nyilvánosság előtt
a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el.
A becsületsértés elkövetési magatartása
A Btk. a becsületsértés tényállásának három vagylagos elkövetési magatartását határozza meg. A becsületsértés megvalósítható:
- becsület csorbítására alkalmas kifejezés használatával,
- becsület csorbítására alkalmas egyéb cselekménnyel és
- tettleges becsületsértéssel.
A becsületsértés első elkövetési magatartása a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata. Tipikus formája a verbálisan megnyilatkozás, azonban ennek az elkövetési magatartásnak a körébe tartozik a megnyilvánulás írásban történő kifejtése egyaránt. A kifejezés a tényállítást és az értékítéletet ugyancsak magába foglalja. Amint azt korábban említettük, a rágalmazás tényállása megkívánja, hogy az elkövető a passzív alanytól eltérő harmadik személy előtt fejtse ki a becsület csorbításra alkalmas tényközlést. E követelménnyel szemben, a becsületsértés tényállásának (1) bekezdés a) pontja szerint minősülő cselekmény – a rágalmazás tényállásában megfogalmazott „más előtt” kitétel hiányában – akkor is megvalósítja a bűncselekményt, amennyiben azt kizárólag a passzív alany előtt fejti ki az elkövető.
A becsületsértés azonban általában értékítélet kifejtésével valósul meg. Az értékítélet tartalmát tekintve, lehet kritika, bírálat, nézet, káromlás, trágár szidás, vagy akár megalázó tréfa egyaránt. A becsületsértés elkövetési magatartása azonban csak a becsület csorbítására objektíve alkalmas kifejezéseket öleli fel. Becsület csorbításra alkalmas megnyilvánulásnak minősül különösen a passzív alany testi vagy szellemi képességeire (nyomorék, idióta), testalkatára, jellemére (hazug, csaló) vagy negatív szokásaira vonatkozó (iszákos) kifejezés használata.
A becsületsértés második elkövetési magatartás a becsület csorbítására alkalmas egyéb cselekmény, melynek tartalmát egy negatív meghatározással lehet determinálni. Jelen elkövetési magatartás körébe kizárólag azok a cselekmények tartoznak, amelyek sem kifejezés használatának, sem pedig tettleges becsületsértésnek nem minősülnek. E fogalom köre a tapintatlanságot, neveletlenséget, gúnyolódást jelentő, megszégyenítő, megalázó, lealacsonyító jellegű cselekményekre terjed ki. Becsület csorbításra alkalmas egyéb cselekménynek minősül a testrészek mutogatása (feltéve, hogy a cselekmény nem szeméremsértő), testi hibával rendelkező személyek gúnyos utánozása, megvető arckifejezések, grimaszok használata, más irányába történő köpés, rúgás.
A becsületsértés utolsó elkövetési magatartása a tettleges becsületsértés. Megvalósításához más személy beleegyezése nélkül, e személy testére mért becsület csorbítására alkalmas fizikai ráhatás szükséges. Az elkövetési magatartást megvalósítja a passzív alany becsület csorbításra alkalmas megérintése, leköpése, leöntése, vagy más személynek sérülés okozására tipikusan nem alkalmas tárggyal (pl. tojással) történő megdobása egyaránt. A becsületsértés deliktumának nem tényállási eleme az elkövetés erőszakos volta, ez azonban nem zárja ki annak megvalósítási lehetőségét.
Becsületsértés szabálysértési alakzata
A rágalmazás és becsületsértés összetettségét jellemzi, hogy a becsületsértés bűncselekménye mellett annak szabálysértési alakzata is létezik. Ezt a 2012. évi II. törvény tartalmazza:
Becsületsértés
- § (1) Aki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, szabálysértést követ el.
A szabálysértési becsületsértés csak akkor állapítható meg, ha az elkövető cselekménye rágalmazásnak vagy becsületsértés bűncselekményének nem minősül. Mindebből következően, a szabálysértési becsületsértés a rágalmazás és a becsületsértés vétségének is a kisegítő tényállása.
A szabálysértési becsületsértés esetén – a rágalmazással és becsületsértés vétségével szemben – szabadságvesztés kiszabására nincs lehetőség. Ennek elkövetése esetén legfeljebb pénzbírság alkalmazható.
Rágalmazást és becsületsértést érintő bírói gyakorlat
A becsületsértés vétségét követi el, aki a sértettről annak munkahelyén munkakörének ellátásáról mások előtt azt a kijelentést teszi, miszerint „kegyetlen, embertelen, mindig buta”. E kifejezések használata a sértettről azt a gyalázkodó értékítéletet fejezi ki, hogy belőle alapvető emberi értékek hiányoznak, s mert mindig buta, a mindenkit megillető társadalmi megbecsülésre sem tarthat igényt (BH 2020.4.96).
Becsületsértést, rágalmazást nem valósít meg, mert nem tényállítás, nem gyalázkodó jellegű és a becsület csorbítására nem alkalmas egy sajtótájékoztatón elhangzott azon kijelentés, mely szerint egy település iskola-összevonásaival kapcsolatos létszámcsökkentéseket „az intézményvezetők úgy hajtottak végre, hogy szakmailag a leggyengébb személyek álláshelyét szüntették meg (BH 2017.2.43).
A terhelt azzal a magatartásával, hogy polgári perben, beadványban tett kijelentéseivel a tárgyaló bírót, mint hivatalos személyt hivatásának gyakorlásával összefüggésben súlyosan bántó, sértő kifejezésekkel illette, őt érdektől vezérelt, tisztességtelen, jogtalan előnnyel befolyásolható személynek tüntette fel, s ezzel emberi méltóságában megsértette, a becsületsértés vétségét követte el. A gyalázkodás, a lealacsonyító, bántó tartalmú kijelentések használata a bírói eljárásról nem vonhatók a közérdek vagy jogos magánérdek védelme alá és nem tartoznak a perbeli jogosultságok gyakorlása vagy kötelezettségek teljesítésének körébe sem (BH 2016.1.4).
A véleménynyilvánítás szabadsága nem korlátlan, és nem élveznek védelmet a gyalázkodó, bűncselekmény elkövetésére utaló, valótlan tartalmú tényállítások. Az olyan, a közszereplő működésével kapcsolatos tényállítások, amelyek – valóságuk esetén – a közszereplő ellen büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhatnak, meghaladják a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos határait, és alkalmasak a sértett jó hírének, becsületének megsértésére (EH 2018.07.B19).
A szexuális szokások, a nemi identitás és az ezek körébe tartozó tények az intim szféra részét képezik, s azoknak nagy nyilvánosság elé tárása a sértett személyiségi jogát, emberi méltóságát sérthetik, ezért alkalmas lehet a becsület csorbítására, s a rágalmazás vétségének megvalósítására (EH 2013.11.B21).
A becsület csorbítására alkalmas tényállítás, és ezért a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét valósítja meg egy országos hetilapban annak közlése, miszerint egy település roma közössége retteg a helyi védőnőtől, mert annak gyámhatóság felé tett javaslatai miatt kismamák nem vihetik haza a kórházból gyermekeiket, másoktól pedig gyermeküket elveszik (BH 2019.8.216).
Annak a ténynek az állítása, hogy valaki egy bűncselekmény elkövetésének „részese” volt, alkalmas a becsület csorbítására (BH 2015.12.323).
Képviselet szükségessége
Amennyiben rágalmazás vagy becsületsértést valósítanak meg Önnel szemben, a magánindítvány rövid határidejére tekintettel javasoljuk, hogy minél hamarabb vegye fel a kapcsolatot velünk. Abban az esetben azonban, ha a büntetőeljárást mint feljelentővel szemben indították meg Ön ellen, célszerű még a személyes meghallgatás előtt gondoskodni a képviselet ellátásáról.
Rágalmazást és becsületsértést érintő kérdése esetén állunk rendelkezésére!
A témát érintően további információkat az alábbi cikkben talál:
