A közúti balesetből eredő károk, illetve személyiségi jogsértésekből eredő sérelemdíj
megfizetése iránti igények a kártérítési ügyek jelnetős részét képezik. Egy közlekedési baleset
során gyakran magas összegű károk keletkeznek, mely mellett nem ritka a személyiségi jogok
sérelme sem, megalapozva ezzel a sérelemdíj fizetési kötelezettséget.
Ki köteles megfizetni a közlekedési balesetből eredő kárt?
A károsult kárát a károkozóval, illetve a károkozó által vezetett gépjárművet biztosító
kötelező gépjármű-felelősségbiztosítóval szemben érvényesítheti. Az igényérvényesítés
kapcsán azonban számos kérdés merül fel. Vizsgálni kell különösen, hogy a közlekedési
balesetben gépjárművek ütköztek-e egymással. Amennyiben igen, akkor ezek a gépjárművek
veszélyes üzemnek tekinthetők-e. Fennáll-e valamelyik személy felróható magatartása. Ennek
hiányában fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása esetén volt-e rendellenesség, illetve
az kinek a tevékenysége körében merült fel?
A károkozó biztosítójával szembeni igényérvényesítés sajnos legtöbb esetben ezen a ponton
szokott elakadni. Nemritka ugyanis, hogy a biztosító jogellenesen a hatóság vagy bíróság
határozatától teszi függővé a kár megfizetést. Felhívjuk azonban a figyelmüket, hogy a
biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény 124. § (2) bekezdése
értelmében: „biztosítási szolgáltatás teljesítésének esedékességét a bejelentett biztosítási
esemény tekintetében indult szabálysértési eljárás jogerős befejezéséhez, illetve a
büntetőeljárásnak a bíróság jogerős ügydöntő határozatával vagy véglegessé vált nem
ügydöntő végzésével történő befejezéséhez, valamint az ügyészségnek vagy a nyomozó
hatóságnak a feltételes ügyészi felfüggesztés vagy közvetítői eljárás céljából történő
felfüggesztésről szóló, illetve további jogorvoslattal nem támadható eljárást megszüntető
határozata meghozatalához nem kötheti”.
Milyen mértékű kártérítés igényelhető közlekedési baleset esetén?
A kártérítés jogalapjának vizsgálatát követően annak kérdésében kell állást foglalni, hogy
közlekedési baleset esetén a károsult kárának megtérítésére milyen mértékben tarthat igényt.
Főszabály szerint a károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni. A teljes kár
körében a közlekedési balesetet okozó személy (vagy a kötelező gépjármű-
felelősségbiztosító) köteles megtéríteni:
a) a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést;
b) az elmaradt vagyoni előnyt; és
c) a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.
Kiemeljük, hogy közlekedési baleset esetén kár alatt nem csak a jármű helyreállításának
költségét kell érteni. Kárnak minősül különösen:
- a bérgépjármű költsége,
- a vontatási költség,
- a jövedelemkiesés,
- a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz költsége,
- a háztartási kisegítő díja,
- az élelemfeljavítás költség.
Ez a példálózó jellegű felsorolás korántsem tekinthető teljeskörűnek. Számos további kár
érvényesítésére van lehetőség, melyek közül a járadékok érvényesítése is kiemelést érdemel.
A közlekedési baleset következtében károsult személy munkaképessége csökkenés esetén
ugyanis igény tarthat jövedelempótló járadékra is, ha a káreset utáni jövedelme az azt
megelőző időszak jövedelmét neki fel nem róható okból nem éri el. A károkozás folytán
meghalt személlyel szemben tartásra jogosult tartáspótló járadék megfizetésére is igény
tarthat.
Közlekedési baleset kapcsán érvényesíthető sérelemdíj
A közlekedési baleset gyakori következménye a személyiségi jogok sérelme. Akit
személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.
Kérdésként merül fel azonban, hogy milyen mértékű (összegű) sérelemdíjat igényelhetnek a
személyiségi jogában sértett személyek. Ennek meghatározása azonban több tényezőtől függ.
A közlekedési balesetek eredményeképpen leggyakrabban a testi épséghez és a lelki
egészséghez való jog sérül, de nem ritka a teljes családban nevelkedéshez, egészséges
személyiségfejlődéshez való jog sérelme sem. A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset összes
körülménye alapján, egy összegben határozza meg.
Gyakran merül fel kérdésként, hogy a közlekedési baleset károkozójának biztosítója köteles-e
sérelemdíj fizetésére. Miután a kötelező gépjármű-felelősségbiztosító a károkozó helyett fizeti
meg a károsult kárt, illetve a nem vagyoni sérelem miatt követelhető sérelemdíjat, ha a
sérelemdíj fizetésnek feltételei fennállnak, akkor természetesen a biztosítótól is követelhető
sérelemdíj.
Mi alapján történik a kármegosztás egy közlekedési baleset esetén?
Miként azt korábban már említettük, a közlekedési baleset kapcsán vizsgálandó egyik fő
kérdés a felróhatóság. Amennyiben ugyanis két gépkocsi vagy esetleg gépkocsi és motor
egymásnak kárt okoz, akkor a károkozó magatartásának felróhatósága alapján köteles a
károkozó, az üzemben tartó és a biztosító a kárt viselni. Ha károkozás a közlekedési
balesetben részes egyik félnek sem róható fel, akkor a kárt az köteles megtéríteni, akinek a
(fokozott veszélyességgel járó) tevékenysége körében a kárhoz vezető rendellenesség
felmerült. Amennyiben mindkét fél körében felmerült a rendellenesség, vagy az egyik fél
esetén sem állapítható meg, a közlekedési balesetből származó kárt mindenki maga viseli.
Más szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha a gépkocsi, vagy motor gyalogossal ütközik. Ezesetben az üzembentartónak (és a biztosítónak) nem kell megtérítenie a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származott. A kármegosztásnál azonban üzembentartó terhére kell figyelembe venni, hogy a gépkocsi vezetés fokozottan veszélyes jellegét.
Közlekedési balesetből eredő kártérítés és sérelemdíjjal kapcsolatos bírói gyakorlat
A közlekedési balesetet szenvedett személy kártérítésként az elmaradt hasznát is igényelheti.
E körben a károsultnak azt kell bizonyítani, hogy mekkora reális hozamkiesése keletkezett a
baleset következtében (BH+ 2013.8.332).
A közlekedési baleset folytán bekövetkezett nem vagyoni hátrány értékelésénél nemcsak a
munkaképesség-csökkenésnek és maradandó egészségkárosodásnak van jelentősége, hanem
minden egyéb fizikai sérülésnek, esztétikai és pszichés hátránynak is, amely a balesettel
okozati összefüggésben áll (BH+ 2009.6.256).
A sérült gondozásra szoruló állapotának a nem vagyoni kártérítésre (sérelemdíjra) való
jogosultságnál történt figyelembevétele nem zárja ki a gondozási költségre vonatkozó igény
érvényesítését. A közlekedési költségre vonatkozó követelés érvényesíthető akkor is, ha a
károsult részére a kárért felelős munkáltató a gépkocsi vételárát megtérítette (EH 2007.1640).
A rendőrségnek a közlekedési balesettel összefüggő helyszínelő tevékenysége közhatalmi
feladat, amellyel rendes jogorvoslat nem vehető igénybe. A helyszínelés szabályainak
megszegésére – az esetleges szabálysértési eljárás eredményétől függetlenül – a hatósággal
szemben kártérítési igény alapítható (BH+ 2006.12.539).
A témát érintően további információkat az alábbi cikkben talál:
https://drgyulay.hu/kozlekedesi-balesetbol-eredo-karterites-es-serelemdij
2 Responses
2024. január 15. napján közlekedtem munkából hazamenet a Dayka utca és a villamos vonala kereszteződésében. A forgalmi elterelések miatt Diósgyőr irányába kényszerültem menni, mivel az új forgalmi rend változás arra terelt. Mivel az utam másik irányba vezetett, így a villamos sávján az első jogszerűen adandó alkalommal vissza kívántam fordulni. Meggyőződtem arról, hogy közel és távol sehol egy árva villamos. Mivel a visszafelé sávban időközben egy hatalmas forgalmi dugó alakult ki, így be kényszerültem sorolni a dugóba. Egy autó beengedett. Egyszer csak egy hatalmas csattanást hallottam, és egy villamos hátulról beleütközött az autómba. Ekkor megállt a villamos és leszálltak róla az utasok. Én rögtön rendőrt hívtam, a 112-t. Nagyon sokkos állapotban voltam. Kiabáltam is a rémülettől. A villamos vezetője erre nagyon megijedt és kérte, hogy ne hívjam ki a rendőrséget, ő elismeri a kárt és egyből kezdett egy betétlapot kitölteni. Azt mondta a helyszínen, hogy azért nem látta az autómat, mivel az új felhelyezett lámpára figyelt, ami onnan 200-300 m-re lehetett. Kijöttek a rendőrök a helyszínre, és én ekkor befolyásolható, sokkos állapotban voltam és ennek hatására a villamos vezető határozott nyomására a rendőrök a helyszínről eltávoztak. Annyit kértek, hogy ne álljak a sínre, hogy az autók el tudjanak haladni a sérült autómtól, ami az utat állta.
Miután az MVK egyik kárfelvevője kiérkezett a helyszínre, valami papírra felírta az adataimat. Másfél órát tartózkodtunk a helyszínen. Az illető elég ingerült volt, azt mondta, hogy neki ehhez nincs türelme és az általa készítendő feljegyzést otthon akarta kitölteni. Én és a biztosítós ismerősöm, akivel telefonon tartottam a kapcsolatot, mi erősködtünk, hogy az én szemem láttára írja le az eseményt, hogy mi történt és olvassa is fel nekem. Mindezek után beküldte a káranyagot az MVK központba.
Én ekkor egész este és még napokig sokk alatt voltam, emiatt nem vettem észre, illetve észrevettem a testi fájdalmaim, amit a villamos ütközése okozott, csak azt gondoltam elmúlik. Mivel 2 nap után ezen fájdalmak inkább felerősödtek, főleg a tarkótájékomon, mindkét térdemen, de különösen a jobb térdemen, két ujjam és a csuklóim, ahogy a kormányt fogtam, így 2024. január 17-én este munka után a traumatológiára mentem, mely alkalommal röntgenfelvétel is készült. Azt javasolták, hogy pihenjek, így utána több, mint egy hónapig táppénzre kényszerültem. Jelenleg is fájnak a térdeim, gyulladásban vannak. A személyi sérülést a baleset bekövetkezte után keletkező orvosi dokumentumok igazolják. Két MRI vizsgálaton voltam, mivel a térd fájdalmaim nem javultak.
Mind a két térdemen lévő sérüléseket és fájdalmaimat a traumatológus szakorvos a bekövetkezett balesettel kapcsolatban ok-okozati összefüggésben állapította meg.
A baleset után tüdőgyulladásom is volt, mely a pszichés behatás miatt légszomjjal is járt, ami miatt bent feküdtem a Miskolci Semmelweis Kórházban és lélegeztető és oxigén terápiás kezelést is kaptam. Az alperes biztosítója a jogalapot 70 %-ban elismerte. a villamosvezető és az alperes kárelismerő nyilatkozata ellenére.
Ezen oknál fogva a káromat a casco-m terhére tudtam megcsináltatni, így 10 %-os önrész megfizetésére kényszerültem.
2024. március 2-án vettem kézhez a Miskolci Rendőrkapitányság Szabálysértési Hatósága Határozatát, melyben Szokoli Lenke Jusztina (szül.: Miskolc, 1973.06.07., an.: Oláh Jusztina) eljárás alá vont személyt a Szabálysértési Hatóság a közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértés miatt pénzbírsággal súlytottam, valamint 2 hónapi időtartamra minden járművezetéstől eltiltotta. A kifogás folytán a Szabálysértési Hatóság az eltiltást eltörülte, de a bírság megfizetését fenntartotta. A határozat indoklása szerint az elkövetett cselekményével megvalósította az 1/1975. (II.5.) KPM-BM rendelet (KRESZ) 3. § (1) bekezdés c.) pontja szerint, aki a közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben ne akadályozzon, és ne zavarjon. Továbbá cselekményével megvalósította a közúti közlekedés megzavarása szabálysértést. A szabálysértési hatóság határozata tartalmazza azt is, hogy a pénzbirság kiszabásánál figyelembe vette, hogy az eljárás alá vont személy sérüléssel is járó balesetet okozott.
Az alperes az itt leírt közlekedés baleset okozásával részemre a következő vagyoni kárt okozta, mely baleset miatti lelki megterhelés és mozgáskorlátozottság miatt sérelemdíj megfizetésére is igényt tartok.
Tisztelt dr. Vékony Mónika!
A jogalap kapcsán véleményünk kifejtéséhez az eset összes körülményének ismeretére szükség van. Ehhez a szabálysértési ügyiratokat teljes egészében meg kell küldenie számunkra, mely alapján konzultáció keretében tudunk állást foglalni. A Ptk. 6:539. § (1) bekezdése értelmében, ha a veszélyes üzemek egymásnak okoznak kárt, az üzembentartók felróhatóságuk arányában kötelesek a másiknak okozott kárt megtéríteni. Ha nem az üzembentartó a tényleges károkozó, az üzembentartó a kár megtérítésére a tényleges károkozó magatartásának felróhatósága alapján köteles. Ennek megfelelően a vizsgálat tárgya, hogy kizárólag a villamosvezető magatartása volt-e felróható. Amennyiben nem, akkor a felróhatóság arányának vizsgálata szükséges.
Üdvözlettel:
Dr. Gyulay Dániel